2008. október 23., csütörtök

Jebi, az új családtag


Már vagy 3 hét eltelt azóta, hogy egy pénteki napon lépcsőzésből+futásból lépkedek hazafelé lehajtott fejjel, fáradtan a lépcsőházban, amikor az első emeletnél egyszer csak egy pici fekete gombóc cicát látok összekuporodva, szépen egymás mellé rakott mamusz-szerű patákkal, elég rossz formában, begyulladt szemmel, taknyos orral gubbasztani! Így hozta a sors, hogy a kérdés, hogy legyen-e cicánk, önmagától megoldódott. Természetesen felhoztam a kis Jebit - mert hogy rövidtávon a családban amúgy is népszerű, de annál kevesebb értelmű, viszont univerzálisan használható "JEB" szócskából eredeztetve JEBI lett a kis minou neve - azóta itt él velünk és nagyon aranyos, baromi virgonc, játékos, hálás és állandóan adja a motort, ha csak hozzáérek. Egyből az első hétvégén állatorvoshoz vittük, mert a Jezabeus kiderítette, hogy macskanáthája van, ami veszélyes is lehet. Ez a rendelő mellesleg szörnyű lémény volt, tele volt tipikus proli állatgazdákkal, akiknek a mindenük az állatkájuk, de azon kívül semmi más nem számít, volt természetsen rózsaszín tréninges melirozott hajú kurva is, remegőslábú kutyával, meg piros hajú, piros körmű 40 éves vénlány, akinek palija biztos nincs, viszont 4 macskája van helyette.
Azóta a kis Jebi már 1,5 akkora, mint mikor találtam, baromi sokat eszik, hatalmasakat kakál amit szépen eltakarít az alomban (amit kb. 5 nap alatt tökéletesen megtanult), minden nap többször energiabomba viselkedés, ok nélküli sprintelés a lakáson át, felmászás az asztalközbe, egy kis alvás (az üveglap alá) aztán támadás az ásványvíz csomagolása ellen, odapofozás valakinek a lábára, hogy jöjjön játszani és számtalan más műsorszám.