2009. február 8., vasárnap

Az élet kemény - de hogyan tehetjük még keményebbé - avagy: az akaraterő új definíciója)

Figyelem: tájékoztatom a kedves olvasót, hogy az alábbi irományban némi nemű önfényezés előfordulhat! Aki erre nem kíváncsi, lapozzon tovább!
"Életnehezítő sample workout"
Tegnap este mulatni mentünk. Indításként meglátogattuk az újdonsült kurvabarlangot, a Minit. Ott volt mindenki, aki számít: a "Gyagyás", kettéálló szemekkel, nagyon vicces profillal, kibuggyanú derékhurkákkal a bárszéken ülve pöszén beszélgetett hatalmas fejű férfiakkal - ugyanis minél nagyobb menő valaki, annál nagyobb a feje - csak ún. 'roid-fejre vagy a HGH okozta akromegáliára tudok gondolni. Ott volt a skandináv szárcsa, a Stallone szemöldökű Angelina Jolie és a szépséges majmocska "mitcsináltam-én-rosszul-hogy-még-csak-itt-tartok,mikor a schoberték már ilyen gazdagok" Regina is. Tulajdonképpen ez mind abszolút nem lényeges, viszont a futószalagon érkező kis mogyorós-wasabis adagok csipegetése annál inkább, mert valószínüleg ez lehetett felelős azért, hogy másnap délre, amikor felkeltem, megfájdult az amúgy fos jobb vesém, szerencsére nem annyira, hogy magzatpozícióban kellett feküdnöm 3 napig (ez is előfordul sajnos kb 2 évente ill. ha vagyok olyan barom, hogy sok alkoholt fogyasztok), de ahhoz eléggé, hogy rossz közérzettel és enyhe hányingerrel ébredjek.
Mivel a "Flórián tér" a bulizás miatt számomra kimaradt (110 km csoportos Esztergom kör), viszont edzenem kellett, sőt kemény edzés volt a tervben, nagyon nagy erőt kellett vennem magamon, hogy egyáltalán elinduljak. Bevettem egy No-Spat, amiről nemrég tudtam meg, hogy ilyen jellegű görcsökön segít. Így is lett, jobban lettem tőle. Megettem egy fél adag spagettit és mivel már 1 óra elmúlt, teli hassal elindultam edzeni. 5 perc után már mint a barom. úgy mentem a rakparton, 1 óra 10 perc után pedig már 100 TSS-nél tartottam - mert ugye december óta végre egy objektív kvantatív eszközzel (watt mérő) tudom felmérni, hogy egy adott edzés milyen terhelést jelent, nem csak a hogy éreztem magam és mennyivel mentem milyen pulzuson stb. típusú légies adatok maradnak meg. Röviden és tömören, ma végig úgy mentem, mint az állat, tempo-sst és küszöb között, összehasonlítás képpen, a tegnapi szintén nem gyenge közös edzés ugyanannyi "stressz pontot" hozott mint a mai EGYEDÜL fél órával kevesebb idő alatt! Tegnap 221 Watt NP, ma 241 W.
A csúnya dolog a sztoriban az, hogy Dobogókőnél eleredt az eső, végig vert hazaáig, hideg vízben tocsogott a lábam, majdnem megvertem egy kommunista vén faszt, aki a piros ladájával kijött elém kecskebaszó kalapban és még neki állt feljebb. Remegősen, átfagyva tértem haza, egy relaxkristályos forrú fürdő után azonban minden helyreállt.
Tanulság: a kerékpározás amúgy is életnehezítő faktor, azonban a kemény edzés okozta édes gyötrelmek remekül elvonják a figyelmet pl. a felsőtesben előfordulő fájdalmakról.