Kedden éjfélkor visszatértünk a betondzsungelbe. Odáig jutottunk, hogy Buenos Airestol - ami eredetileg a tervezett habitátom lett volna - már feszült vagyok. Zajos, koszos és nagy. Értékelni kell különlegességét, hatalmasságát, az egyes negyedek egyediségét és különbözoségét, azonban én már nem akarok forgalmas utcákban a zajban, buszokból kiömlo koromfelhoben mászkálni, foleg nem azután, amiket az elmúlt napokban láttunk. Az érzés valamivel rosszabb volt, mint amikor annak idején a nagyobbacska west USA túra után visszatértünk az agyonmotorizált Dél-Kaliforniába. Éjfél elott nem sokkal ültünk be a reptér elotti taxiba, amivel kapcsolatban nem volt sok eloitéletünk, tekintve hogy az Aeroparque Newbery-re belföldi járatok érkeznek, gondoltuk itt annyira nem megy a hiénáskodás - hát tévedtünk. Beszoptuk az elso igazán kellemetlen lehúzós projektet (magyar mércével mérve persze nem volt nagy érvágás a kb. ezer forint, de ha azt mondjuk dupla tarifa, az már aljasabban hangzik). Hatalmas forgalom éjfélkor, hosszú sor a taxiknál, gyorsbeültetés, csomagtartóban gáztartály, mint mindig, ezért a csomagok egy része az utastérbe. Eldindultunk, majd kezdett gyanúsan hosszú lenni az utazás. Mivel tudtuk, hogy a reptér nem sokkal a Retiro mögött van, nem értettük, mit keresünk Palermo parkos részei mellett, miközben kb. nyolcvannal külpöli neki és bekezdi az elbeszélgetést, hogy milyen volt délen, hátha elbambulunk. Amikor kb. 10 perc utazás után újra megláttam a repteret mellettünk és baromira szaladt a taxióra, elborult az agyam és elkezdtem lökni a szöveget a taxisnak, hogy mi a radait keresünk már megint itt, miért nem a Retiro felé megyünk, nem vagyunk mi gringók, hogy hülyének nézzen, stb. Hebegett-habogott, hogy a Retiro este le van zárva, aztán pedig azt magyarázta, hogy arra veszélyes és o nem kockáztatja az életét 20 vagy 40 pesoért. Eközben a taxióra lelassitott, de igy is 40 peso lett a vége az utazásnak kb. 15 helyett. Beparáztattam a csávót, lefotótuk a taxiját, mire próbált enyhiteni, a 42 pesos végösszegre "csak" 40-et kért, vállon veregetett, megköszönte szépen, majd a leheto leggyorsabban elhúzott. Akármekkora szám volt, igy is kifizettük, egye fene. Jelenleg a lehúzási mérleg ezzel billent csak ki, hiszen eddig nem volt túl jelentos a bukták száma: beszélhetünk itt a dupla buszjegy rátáról Bariloche-ban (6 peso bukta = 300 Ft), az öregasszony taxis gyanúsan szaladó taxiórája a Glaciar Martialról lefelé (kb. 5 peso-val több a normális tarifánál = 250 Ft) illetve néhány nem pontosan ellenorizheto, de hektikusan alakuló italár a mardelplát bárokban. Az ország müködésébe rendszeresen és hivatalosan beépülo meglepo lehúzásokról, mint pl. a cubierta, reptéradó, kikötoadó, stb majd késobb részletesen irok.
A kellemetlen taxiút a Hotel Concorde-ba vitt minket az calle 25 de mayo-n, ami egy igazi kegyetlen, keskeny, magas, sötét, de igen forgalmas tipikus Bsas-i utca, amik a nagy avenidákat szelik keresztbe. Hivatalosan 3 csillagos hotel létére ez volt eddig legborzasztóbb szállásunk, 4 csillagos árban, olyan alvást lehetetlenné tévo finomságokkal, mint zúgó ki-be kapcsolgató klima 2 centire a fejemtol, sipoló, tüsszögo ezerrel tépo buszok, tüntetés, ahol dobot vernek, petárdáznak, dudaszó, miazmás. Ezért a borzalomért szerencsére kárpótolt minket az a remek luxuskategóriás szállás, amit ennél kicsit olcsóbban foglaltunk a következo éjszakára, a legkiemelkedobb helyszinen, az obeliszk mellet, a plaza republica-n. A recepciós ugyan faszfej volt, ami Argentinában nem divat (nem gyozom hangsúlyozni, hogy milyen soha nem látott segitokészség és kedvesség dol itt mindenkibol) de a tomkrúz-gorkagyerek-szerü maletero rendes volt, megmutatta a szobát, amit a 330 peso-s ráta helyett 250-ért vettünk ki a hotel lobbyjából létesitett internetkapcsolaton keresztül. A kilátásunk top notch volt, az balkonról készitett csodás fotográfiák megtekinthetok az Ushuaia galériában. Nem mindennapi látvány volt a 30 fokos városi levegot 2 fokkal lehüto eso és a brutál pára után megjeleno dupla szivárvány az acélszürke égbolton.
Meglátogattuk a hotel spa-ját is, ahol szaunázás, jacuzzi és egyéb programok vártak ránk - a liftben reklámozott "vendégek számára ingyenes" lehetoség a valóságban 15 peso volt fejenként, "ez nem belépo, csak a törölközo dija" magyarázattal, saját törölközot vinni nem lehet kitétellel. Nem hagyhattam ki, hogy ne emlitsem ezt meg nekik, remekül szórakozom, mikor ezeken a megjegyzéseken kicsit elpirulnak, minden bizonnyal egy turista sem szokott reklamálni - jómagam nem kedvelem a hazudozást, becsapást (magyarul: cigánykodást) akkor sem, ha 500 forintról van szó.
Remélem nem adtam azt a hamis benyomást, hogy ez az ország ilyen. A kiokositott, trükközös nagyvárosi esetleg ilyen - mint szinte mindenhol. Az ország déli részét keresztbe-kasul átszelegettük és sehol nem találkoztunk ezzel a jelenséggel, mindelhol korrekt volt mindenki, segitokész és - foleg egy magyarnak - meglepoen kedves.
Egy kis esti pihegés után elindultunk, hogy körülnézzünk szerdán, egy nem kifejezetten bulinapon a bsas-i éjszakában - legalábbis az elérheto részén. Elmentünk San Telmo-ba, ahol a hires utcán tangózás zajlik - ennek esetleges megtekintése minket amúgy sem hozott igazán lázba, igy nem halunk bele, hogy ezúttal nem sikerült látnunk. A legmozgalmasabb plazoletán a nyomulás szintje kb. egy szezoneleji zsenge lisztferivel vetheto össze, magyarul ergyafon. Átlökettük magunkat a Puerto Madero-ra, amit egyébként sem láttunk eddig, pedig egy nagyon állat londoni docklands szerü kiköto, dizájnosan bevilágitott régi hajódarukkal és egy modern ciber hiddal, illetve mindkét oldalon éttermekkel, bárokkal. Minden bizonnyal nagymeno ardzsentájn emberek apartmanjai vannak itt a parton, mögöttük pedig a Sun, Claro stb székházai ágaskodnak szerény 80 emeletekkel. A mulatság itt is gyengusz volt, bár minden étteremben ültek jó egzisztenciával rendelkezo urak és hölgyek, mi nem erre voltunk igazán kiváncsiak. Az egyetlen klub-szerüségbe, aminek nagyon hülye neve volt (Asia de Cuba), nem mentünk be palimadár módjára 50 pesoért, mivel eléggé kongott, az esetleges hajnali 3 órási beindulást pedig nem volt lehetoségünk kivárni.
Jezabeus dobta a Rio de Janeiro-i látogatást, helyette a hátralévo szabadságát Mar del Platan fogja tölteni velem, ennek felettébb örültem, igy 11.30-kor a Rapido Argentino buszával lezúztunk Mardel-ba.
A kellemetlen taxiút a Hotel Concorde-ba vitt minket az calle 25 de mayo-n, ami egy igazi kegyetlen, keskeny, magas, sötét, de igen forgalmas tipikus Bsas-i utca, amik a nagy avenidákat szelik keresztbe. Hivatalosan 3 csillagos hotel létére ez volt eddig legborzasztóbb szállásunk, 4 csillagos árban, olyan alvást lehetetlenné tévo finomságokkal, mint zúgó ki-be kapcsolgató klima 2 centire a fejemtol, sipoló, tüsszögo ezerrel tépo buszok, tüntetés, ahol dobot vernek, petárdáznak, dudaszó, miazmás. Ezért a borzalomért szerencsére kárpótolt minket az a remek luxuskategóriás szállás, amit ennél kicsit olcsóbban foglaltunk a következo éjszakára, a legkiemelkedobb helyszinen, az obeliszk mellet, a plaza republica-n. A recepciós ugyan faszfej volt, ami Argentinában nem divat (nem gyozom hangsúlyozni, hogy milyen soha nem látott segitokészség és kedvesség dol itt mindenkibol) de a tomkrúz-gorkagyerek-szerü maletero rendes volt, megmutatta a szobát, amit a 330 peso-s ráta helyett 250-ért vettünk ki a hotel lobbyjából létesitett internetkapcsolaton keresztül. A kilátásunk top notch volt, az balkonról készitett csodás fotográfiák megtekinthetok az Ushuaia galériában. Nem mindennapi látvány volt a 30 fokos városi levegot 2 fokkal lehüto eso és a brutál pára után megjeleno dupla szivárvány az acélszürke égbolton.
 |
| Származási hely: ushuaia |
Remélem nem adtam azt a hamis benyomást, hogy ez az ország ilyen. A kiokositott, trükközös nagyvárosi esetleg ilyen - mint szinte mindenhol. Az ország déli részét keresztbe-kasul átszelegettük és sehol nem találkoztunk ezzel a jelenséggel, mindelhol korrekt volt mindenki, segitokész és - foleg egy magyarnak - meglepoen kedves.
Egy kis esti pihegés után elindultunk, hogy körülnézzünk szerdán, egy nem kifejezetten bulinapon a bsas-i éjszakában - legalábbis az elérheto részén. Elmentünk San Telmo-ba, ahol a hires utcán tangózás zajlik - ennek esetleges megtekintése minket amúgy sem hozott igazán lázba, igy nem halunk bele, hogy ezúttal nem sikerült látnunk. A legmozgalmasabb plazoletán a nyomulás szintje kb. egy szezoneleji zsenge lisztferivel vetheto össze, magyarul ergyafon. Átlökettük magunkat a Puerto Madero-ra, amit egyébként sem láttunk eddig, pedig egy nagyon állat londoni docklands szerü kiköto, dizájnosan bevilágitott régi hajódarukkal és egy modern ciber hiddal, illetve mindkét oldalon éttermekkel, bárokkal. Minden bizonnyal nagymeno ardzsentájn emberek apartmanjai vannak itt a parton, mögöttük pedig a Sun, Claro stb székházai ágaskodnak szerény 80 emeletekkel. A mulatság itt is gyengusz volt, bár minden étteremben ültek jó egzisztenciával rendelkezo urak és hölgyek, mi nem erre voltunk igazán kiváncsiak. Az egyetlen klub-szerüségbe, aminek nagyon hülye neve volt (Asia de Cuba), nem mentünk be palimadár módjára 50 pesoért, mivel eléggé kongott, az esetleges hajnali 3 órási beindulást pedig nem volt lehetoségünk kivárni.
Jezabeus dobta a Rio de Janeiro-i látogatást, helyette a hátralévo szabadságát Mar del Platan fogja tölteni velem, ennek felettébb örültem, igy 11.30-kor a Rapido Argentino buszával lezúztunk Mardel-ba.
 |
| Származási hely: ushuaia |
