Tömény 5 hét - nagykanállal

Budapest, november, kezdődik a rossz idő. Gépre fel, irány Madrid. Istenhátamögött utca 2. alatti szállás megtalálása a Barajas reptér mellett. Másnap rövid városnézés, Belváros, Retiro, stb. Este továbbrepülés, Aerosurral kecsuák között, helyhiány miatt business class-on, irány Santa Cruz de la Sierra, Bolivia. Ismeretlen országba érkezés, reptéren soha nem látott cirkusz és harc a kijövő csomagokért. Hajnali 5 óra, párás meleg, nagy szél. Visznek minket a Hotel Continentalba. Reggeli, döglés, ébredés, átmozgatóedzés. 2 nap Santa Cruzban, élet-halál harc a forgalomban. Mászkálás a csúnyácska városban, csinoska lányokkal. Boliíviai körverseny. 40 fok meleg, brutális tempó, házakat elrepitő orkán erejú szél. 2 szakasz után búcsú a versenytől, innentől turizmus, fellélegzés, a hosszú és kimerítő szezon végén. A lélegzetelállító La Paz felfedezése, mászkálás 3500 és 4000 méter között. Helyi járattal 25 bolivianoért elmegyek Copacabana-ba a Titicaca-tóhoz. Fantasztikus hely, csodálatos látvány. Megnézem az utolsó előtti szakaszt, ahol már csak egy emberünk van versenyben. Felmászunk a Kálvária dombra, lélegzetelállító. Szemüvegem lerepül a szakadékba, persze utánamegyek.

Mégegy nap La Pazban, remekül telik egy újdonsült ismerősöm társaságában.

Másnap visszarepülünk Santa Cruz-ba. Azonnal beülök egy fogászatra, majd sétálunk egyet a „veszélyes” piacon. Van kokalevél, por-alakú hemoglobin :-), maca por, macskakarom, sangre de grado és mindenféle csodaszer. A versenyzőtársak hazautaznak, Atta kivételével. Ketten nekivágunk Argentinának.

Felülünk a Flecha bus járatára este, irány Salta, Argentina. 20 órás út a mindössze 1000 km-es távra, ebből kb. 6 óra határátkelés. 4 kontroll, teljes csomagátnézés. Fontos narcotraficante útvonalon közlekedünk, pár hete 200 kiló kokót fogtak. Határátkelés után Argentinán belül is 2 kontroll. Minden alkalommal az összes csomaggal leszállás és jelenés a szervek előtt. Nem ajánlom ezt az utvonalat.

Salta, la linda felfedezése. Valóban igazán linda, az egyik legcsinosabb argentin város. Autóbérlés, kőkemény 1000 km letolása brutál tempóban 2 nap alatt, 40-es út, kavicson veretés százzal, repked az autó, defektjavitás, gumisnál pótkerék megcsináltatása, a világ végén 3700 méteren San Antonio de Los Cobres-ben dollárért+pesoért drága benzin tankolása az egyetlen létező kútnál.

Cafayate, Cachi, cuesta del obispo, sómezőknél vademberek tanyájára keveredés és ott majdnem örökre nyomtalanul eltűnés, fenséges lámacsapatok átkelése előttünk a semmi közekép, nem látványos San Salvador de Jujuy. Hazafelé a 9-es útra rátévedés, első rangú út, 4 méter széles, két sávra osztva, a hegy oldalában, 200 kanyarral. Atta szavaival „motoros út”. Én szavaimmal KRESZ park. Pokoli 60 km megtétele este kifingva, éhesen.

1 laza nap Salta-ban, búcsúvacsora, finom bife de lomo. Atta hazamegy, én elindulok La Plata-ra.

Újabb 1 napos bumli egy húgyszagú buszon, Santiago del Estero-ban a Hold olyan nagy és sárga volt, hogy azt hittem egy léghajót látok, mintha 30 méter magasan lett volna. 5 nap La Plata-n, előveszem a biciklit két hét pihi után, edzegetünk egy keveset, de annál többet vagyunk vendégségben. Asado Gomita-éknál, iszogatás itt, ott, szombat este Buenos Aires Marotte-ékkal, egy sötét földalatti lokál látogatása, ami Bahrein névre hallgat. Remek muzsika szól Martin Garcia jóvoltából.

Egész napos döglés a reggel 9-kor való hazaérkezés miatt. 2 nap múlva irány Paraguay. Egy napos pusztulójárat a Nuestra Senora de la Asuncion járatán. Érkezés Asuncionba, brutális meleg, pára. Irány a Hotel Comité Olimpico a reptér mellett. Este csapatbemutató. Remek hangulat, kaja, folklór-est, fotózkodás a táncoskiscsajokkal.

Másnap crono, rekkenő meleg, majd másnap első szakasz, szakadó eső. Átutazás San Bernardino-ba. Szakasz vége Santani-ban. Csodaszép cunatai-k mindenütt (jószágok). Barátkozás velük.

Sokkol az információ, hogy az esős nehéz szakasz után 330 km-es átutazás vár ránk a brazil határhoz. Otthagy minket a busz, az egyik szervezővel megyünk. Nem vereti neki a Sangyongot, 80-nal megyünk max., helyenként 40-nel. Ennek eredményeképpen este 9-re érünk a Pedro Juan Caballero-ba. A 3-4 szakasz itt zajlik, oda-vissza. A szállás kiváló. Véget ér a verseny. Remekül érzem magam, felszabadult vagyok és nem vagyok fáradt. Eredményes volt a csapat, nyertünk pénzt, trófeát, stb. Indulunk vissza Asuncion-ba. Még aznap este egy asado a Samuel-nél, amit fogadásból nyertünk. Mindenki halott, nekem még mehetnékem van. Samuel bevisz Asuncion belvárosába, de nagyhalál van vasárnap hajnali kettőkor. Sajnos nem a Luis-szal és az urugayi-akkal mentem a La Cubana-ba, mint később kiderült, veszett egy este.

Másnap szinte mindenki hazamegy, én maradok. Maradnak még az uruguayiak szerdáig, velük bandázódok. Összecimborálok Sotoval, a UCI center egykori neveltjével. Hétfőn alaposan kirúgunk a hámból, nagyon jól mulatunk. Nothing else matters-t éneklek egy karaoke barban, sikerrel. Reggel 9-kor térünk haza. A kiscsaj pezsgővel a kezében vezet, alapfelszereltésg az kesztyűtartójában a pezsgőspohár.

1 hétig maradok Asuncionban. Ezalatt mulatozás, ismerkedés, vásárlás, frissen facsart mburucuya-lé, sopa paraguaya, fantasztikus vendéglátás a Meaurio család részéről. A cunatai-k levettek a lábamről. Látogatás a dia de la Virgen napján a caacupe-i szűznél, én is kérek tőle valamit.

Rövid séta San Bernardino-ban, a csinos kis tó melletti nyaralóhelyen. Péntek éjjel Faces klub, forró hangulat, eszméletlen seggecskék mozognak be a reggaetonra, lógnak a szemeim. Buliból egyenesen fel egy szuperfapados kegyetlen járatra, irány Cuidad del Este, a mini-hongkong, a shoppingparadicsom. 6 és fél óra alatt teszi meg a 330 km-t a csodabusz, kómautazás. Gyorsitás, fékezés, minden sarkon megallás. Csak akkor ébredtem néha fel, amikor nekemjött a chipa-árus csaj a seggével, akik mindig felszállnak a buszokra. K. unalmas a chipa, mégis állandóan azt eszik. Ráadásul lábszagú.

Gyorstalpaló Cuidad del Este-ben, a csúf, sűrű shoppingkavalkádban, ami hajnalban indul, és délután kettőkor már meg is hal. Van minden, elektronika, hamisítványok, óra-ékszer. Amerre nézek, teljes erővel csomagolnak – átcsomagolnak. Eredeti csomagolásból ki, noname kartonba be. Megy át Brazíliába tutajon vámmentesen a cucc. Soha nem látott cirkusz. A határőrség persze nyakig benne.

Délután döglés egy ismeretlen helyen, mialatt Luis fogait megszereli az unokatestévre, aki ott él.

Este 8-kor elhagyjuk a várost és egy rettentő hurrikán típusú mikrobusszal megyünk vissza, ami kicsit drágábban 4 és fél óra alatt nyomja le. 15-en vagyunk maximum, a sofőr fülhallgatóval úgy tólja, mint aki betépett. Majd szétesik a kis mozsár, olyan, mintha a motorban utaznék. 40-es táblánál százzal megyünk. Elbóbiskolok, hatalmas fékezésre nyitom ki a szemem, leesett az mp3 lejátszóm is. Kinézek, rendőrautó fényeit látom, piros, fehér és kék színnel világítja meg az aszfaltot és egy vérben tocsogó testet, valamint egy elszállt motor darabjait a semmi közepén koromsötétben. Síppal a szájában, azt folyamatosan fújva, két kollágájával sietve felpakolják a szerencsétlent a platóra. Eléggé élettelennek tűnik a test. Minden bizonnyal egy hit 'n run volt és abban is biztos vagyok, hogy nem volt világítás a motoron..

Hajnali fél 1-kor érkezünk meg Asunciónba, teljesen ki vagyunk fingva, sajnos kimarad a szombat éjszakai mulatás, biztosan vesztettem valamit..

Egy nyugis pihenős vasárnap, teljesen üres a város, veszünk pár finomságot és ebédelünk egy jót, megveszem a jegyemet. Másnap délben elhagyom Paraguayt. Újabb 1600 km, 20 óra, egészen sima határátkelés, Retiro-Buenos Aires, majd egy másik busszal ismét La Plata-ra érkezem. Gyorsan összerakom a bicajt és edzünk egyet, szépen elmegy a nap, sok a duma és már nem érem el az este 9-es járatot San Juanba, helyette vendégség, ahol megnézünk egy szerintem felettébb gyenge, de állítlóag Oscarra jelölt argentín társadalmi szatírát a 80-as évekből. Baromi erőltetett, az öregasszonyt elmaszkírozott férfi alakítja, a lehető legjobban túljátszva. A többi színész is hasonlóan űberteátrálisan rágja a szádba, hogy mit akar eljátszani. Megint hajnali kettőkor érek haza rohadt fáradtan.

5 hét telt el, mióta elindultam otthonról, ezalatt voltam már három ország sok régiójában és utaztam vagy 8000 km-t, földön. Ebben a pillanatban egy újabb buszon ülök, ami 20 órás úttal átvisz Argentína túlsó felére, San Juan-ba, ahova nem értik a városi barátaim, miért megyek. Sivatag, 40 fok, eszméletlen rajongás a kerékpársportért és a kerékpárosokért, barátok, barátnők, versenyzés, mulatás, asado, edzés után tomamos la coca sokan együtt, az ÉLET.

Néha azon gondolkozom, hogy mi lesz, ha besokallok és nem tudok több élmény befogadni. Meg fogok kattanni, gondolom. Egy biztos, ha ennek az egésznek vége lesz és mindig csak nosztalgiázni fogok, depressziós leszek, mert most mindkét végén égetem, nagykanállal, és nagyon élvezem!

Vuelta Del Paraguay UCI 2.2

A leheto legtomorebb ekezetek nelkuli hiradas kovetkezik Asuncion-bol, suru es igen elvezetes programok kozepette, mint pl. a Dia de La Virgen a mai napon, melynek kereteben fel Paraguay zarandokol el a csodatevo Caacupe-i szuzhoz, a lanyok pedig erre az alkalomra meg csinosabbak.
A fantasztikus boliviai elmenyek utan 10 nap `pinehes` kovetkezett, melynek kereteben ketten, Arvai Attilaval nekivagtunk Eszak-Argentina, Salta es Jujuy provinciak szepsegei felfedezesenek, errol azonban csak kesobb irok, mert a mostani aktualitas a Paraguayi Korverseny, es soha nem jutnek el az elso etapig sem, ha most elkezdenek Saltarol irni.A salta-i kalandok utan tehat 5 napot toltottem La Plata-n, Buenos Aires mellett, ahol a Mauricio lakik, es ahol a kerekparom Bolivia ota pihent. Mondjuk ugy, hogy itt ujra megkezdodott a felkeszules, sikerult 10 kemeny orat edzenem, mielott dec. 1-en elindultunk volna Paraguayba, ebben benne volt egy edzotermi erolkodes is, ami termeszetesen csa

k arra volt jo, hogy a kerekparon nem igazan hasznos izmok kicsit sajogjanak, illetve egy extra faraszto ferde este a buenos aires-i ejszakaban, a Bahrein nevu klubban, ahol Martin Garcia-t hallgattuk meg, cimboram DJ Marotte tarsasagaban, finom 8-10 eves progressive klasszikusok forogtak.
Ujabb 1 napos bumli utan La Plata-bol Buenos Aires-en at busszal eljutottunk Asuncionba, ahol brutalis 90% koruli paratartalom es kozel 40 fok koruli hosegerzet fogadott minket.
Csodalatos vendeglatas kisert minket vegig, szallasunk a Hotel Comite Olimpico-ban volt, ahonnan tegnap este jottem el, mert hivatalosan 3

nappal a verseny utan mar nem jar szallas, illetve mar mindenki hazament, csak en maradtam itt egy kicsit felfedezni Asuncion szepsegeit kozelebbrol.. :)
Az elso szakasz egy 7 km-es krono volt, a hotelhez kozel, a repternel, forditos tema, eletem leglazabban vett es legszenvedesmentesebb kronoja volt, ami mindossze a 34. helyre volt elegendo. Az atlagpulzusom 190 volt a 10 perces erokifejtes alatt, ami alapjan nem volt sporolos, azonban ez a pihentseg es a 45 fokos homersekleterzet miatt volt ilyen magas, a valosagban szerintem visszafele vesztettem idot, mert 53-11-et eroltettem a fel-hatszelben, kicsit jobban kellett volna forgatni.
A masodik szakasz a csodalatos San Bernardino-bol indult, amit csak ma, 3 nappal a verseny utan lattam igazan, hogy micsoda kis paradicsom a to mellett. A szakasz 160 km volt, nagyreszt szakado esoben, igy szerencsere nem fottem meg annyira, mint a tobbi szakaszon, az elso 1.5 oraban szuperaktiv voltam, elsosorban csapatutasitasra, hogy ha tudom, szivassam az uruguayi szelezesmenoket a dombokon, ha van ra kapacitas - hat volt, csak eppen ok mind kibirtak, azonban az elso dombon nekem koszonhetoen legalabb 30an leszakadtak a mezonybol es nem sokkal kesobb emberunk vitte az elso hegyi hajrat, amivel kesobb a hegyi trikot is bebiztositotta.

100 km kornyeken, amikor epp kezdtem magam visszafogni es pihenni, mert vegetertek a dombok, es sejtettem, hogy regi ismeroseink, a Porongos uruguaybol minden bizonnyal lerakja szelre hamarosan, a mezony masodik feleben voltam, raadasul a paraguayi bajnok oriasit bukott, mert nekiment egy autonak szelezesnel, csak arra emlekszem, hogy uvolt a fajdalomtol, mert ripityomra tort a karja, es hogy hirtelen kerulok valakit. Ezutan kb. 5-8 perc full kuzdelem kovetkezett a szelben, ami alatt elfaradt lepotyogo embereket ertem utol, de nem sikerult felzarkoznom az elejere. Innentol a maradek kb. 60 km-t tulajdonkeppen 2 ember kivetelevel, aki hajlando volt forogni, vegig en vezettem, egyreszt duhbol, masreszt nem akartam masnap beerni a celba. Ennek eredmenyekent vegul 8-an maradtunk a kb. 20bol, akiknek nagyresze idegesito naplopo volt, es kettonek volt pofaja a vegen lesprintelni, jollehet a 20. hely korul meg jar par euro, de termeszetesen pont az a brazil sprintelt, aki egyszer nem vezetett. 12 percet beszedtem.

Ezutan a szakasz utan egy idegesitoen hosszu utazas kovetkezett, raadasul siman ott hagyott minket a busz, amin meg aludni is lehetett volna, igy az egyik kedves versenyszervezesben tevekenykedo ember sangyong jamuvevel jo komotos tempoban este 9re erkeztunk meg a brazil hatarhoz, ahova szamomra erthetetlen modon 330 km-rel odebb raktak a 3 es a 4ik szakasz - ma mar tudom, hogy a helyi fomufti erdekes forrasbol szarmazo penzevel erosen tamogatta, hogy ott legyenek a szakaszok.

A 3. szakasz tehat Pedro Juan Caballero-bol egy forditos uton oda-vissza, hullamos terepen, iszonyu melegben zajlott. A hosegerzet a para miatt kb. 45 fok, ilyet bicajon meg nem ereztem, amikor a mezonyben hatszelben ultem, egyszeruen majd szetrobbant a fejem a hotol. A szakasz fo erdekessege, hogy kaja es folyadek nelkul kellett elindulnunk, mert lerobbant a kiserokocsi. Mire talaltak masik autot, az utolerte a mezonyt, ketten hatramentek frissiteni kb. 15 kilinel, ezert jo husos birsagot szabott ki a megerto es kedves UCI biro, amit a vegen azonnal le is vontak a nyeremenyukbol. -ha jol emlekszem osszesen 250 CHF)

A 100 km-nel levo hegyihajra elott utolso erommel frissitettem a hegyitrikos emberunket, itt mar megint a hosegtol es nyilvas a keves folyadektol egyszerre nagyon felment a pulzusom, le is szakadtam kesobb es 25 km-t mentem a puszta kozepen egyedul, pofaszelben, azt sem tudtam mar hogyan uljek a bicajon, ugy ereztem soha nem fog vegeterni. Elottem, mogottem sehol senki. 8 km volt hatra, amikor utolert a Mauriek sora, veletlenul hatraneztem es megjelentek, ekkor ugy erezetem, ez felmento sereg lesz, 2 kilinel azonban elkezdtek megint rangatozni a naplopok, es az egesz sorrol sikerult ugy leszakadnom, hogy 2 perc kulonbseggel ertem be. Ez a szakasz nagyon kifingatott, beestek a szemeim es bedulult a fulem, ilyenkor sokaig tart helyrejonni, visszamentem a hotelbe, azonnal be a medencebe, lehutottem magam, rekuperacios ital hegyek betolasa, es kb. 2-3 ora mulva ereztem, hogy masnapra jol leszek. Sikerult egy fantasztikusat aludnom ejjel, a 4-ik szakaszra semmi bajom nem volt, se izomfajdalom, a szakaszon szuper pulzusokkal haladtam, szokatlanul alacsony 150-160 kozott a dombokon, azonban megutottem a 206-os maximumot. Szuletett sok-sok csodalatos foto, tobbek kozott egy olyan is, amikor a fordito elotti dombon a lider triko vert fosik mogottem lehajtott fejjel :-) Visszafele megint volt egy hogutam, aminek kovetkezteben megint az eleje es a tobbiek kozott maradtam megint ugyanazon a dombon, most azonban kicsivel hamarabb utolert 2 srac, akikkel tisztessegesen leforogtuk a maradek 15 km-t.

A szakasz utan a porongos-szal, akik vittek az elso helyeket kozosen mind allat modjara bicajosmezben ugraltunk a medencebe, remek feeling volt, megrogyasmentesen vegigmenni egy 4 napos versenyt 45 fokban, ket het pihi es 10 ora atmozgatas utan, erosen elgondolkoztam rajta, hogy mit kell valtoztatni az edzesmodszereimen..Hol vannak mar azok az idok, amikor rettegtem egy Gemenctol, ami "tobbnapos", 2 szakasz meg egy par perces prolog es a szezon csucsa volt.. Vittuk a hegyi trikot es a legjobb u23-as helyet, tovabba osszetett 5. hely es egy szakasz 3.-ik Cristian Brizuelatol, akinek nagyon sokat segitettem es ezert halas volt. Tisztesseges csapatmunka volt es tisztesseges nyeremenyosztas, remek elmenyek.

Kezdek megismerni egy ujabb orszagot, amirol eddig fogalmam nem volt, csak annyi, hogy van itt ket hasonlo nevu, -guay...Az argentinok, akik a szomszedban laknak, szinten csak hulyesegeket mondtak. Ez az orszag ugy nez ki, mind Del-Brazilia, zold, tropusi, az utak rendben vannak es szep hullamosak, a vilag legkerekebb popsijai illetve fantasztikusan osszekeveredett genterkepek gyujtohelye, akikbol raadasul 7 db jut 1 ferfira - ezen es egyeb okok miatt tovabbi nehany napot Asuncionban toltok, mielott visszamegyek Argentinaba, azon belul is a hirhedt San Juanba!